A legújabb klasszikus, akire rákattantam, Mikszáth. Nagyon tetszik a történetvezetése, s hogy akkor is pozitív olvasmányélmény marad, ha a történet maga történetesen nem túl vidám végű, magyarán, igen kiválóan le tudja zárni a dolgokat és oldani a feszültséget.
Legutóbb a Különös házasságot olvastam el (jobbára villamoson), és kifejezetten kíváncsi voltam, hogy mi lesz a vége. Megfigyeltem a történetvezetési stílusát, ahogyan apró anekdotákat és igazi egyéniség mellékszereplőket vezet be. Bár néha sok is a mellékszál, el lehet keveredni benne.
Meg hát rengeteg a latin szó, mindig eszembe jutott, hogy aki nem tanult latinul, és még neadj'Isten angolul sem tud, annak külön szószedet kéne a végére. Vagy még így is.Van olyan műve is, persze, ami kevésbé tetszik, de néha olyan mondatai vannak, amit olyan szívesen felolvasnék a mellettem ülőnek, legyen az ismerős vagy vadidegen, mert kerek, szép, és bölcs, ahogyan ír.
Azt hiszem, ideje lenne elővenni a Beszterce ostromát, amit szégyenszemre kihagytam gimiben...
No comments:
Post a Comment