Második nekifutásra éreztem rá a könyv ízére, (ebookon), akkor viszont két nap alatt végigolvastam. És rettenetesen élveztem, mert rájöttem, hogy színtiszta helyzetkomikum, két idősíkon játszódó két párhuzamos történet, ugyanazzal a főhőssel. A százéves ember kimászik az öregek otthonának az ablakán, ez érthető, de még érthetőbb, miután megtudjuk szép sorban az élettörténetének extrém állomásait, és hogy ily idős korában is hogyan keveredhet ennyi komikus kalamajkába, s hogyan tud mindig szerencsésen ép bőrrel kiszabadulni belőle.
Nagyjából egy olyan embert kell elképzelni, ha egészében nézzük, aki végigsétál egy csatatéren, ahol ágyúk és puskák és repeszek és sortüzek égnek, átér a másik oldalra, és megkérdi, hol lehet egy deci pálinkát meginni ebben a nagy katyvaszban.
Nagyon mókás végiggondolni, hogy lehetett a 20. század történelmének egy olyan háttérfigurája, aki valami rejtelmes módon ott van minden jelentős eseménynél, és befolyásolja a történelmet (Francot véletlenül megmenti, feltalálja az atombombát, véletlenül elárulja Sztálinnak, felgyújtja Vlagyivosztokot, megmenti Einstein öccsét stb), ugyanakkor százéves korában véletlenül egy bőrönd pénzt lop el, társaságra lel, és végül Balin köt ki...
Egyszóval nagyon szórakoztató, és végeredményben ez az egyik dolog, amiért könyveket olvas az ember...
