Már rég elszállt az olvasmány frissessége, de mikor befejeztem, sem volt már új, legalább másfél évig olvastam. De mikor újra és újra nekifeküdtem, az mindig ünnep volt. Egy szöveg, amely gazdag, amelyre oda kell figyelni, amely minden mondatnál tömör gyönyörűséggel és saját belső képekkel ajándékoz meg, amely a bibliai világot élővé és reálissá, összefüggővé és színessé teszi.
Egyéniségek és logikusan megindokolt indokolatlan tettek, aprólékosan ábrázolt gondolatok, kidomborodó alakokon át visz a történet a múlt mélységes kútjába süppedő Ábrahámtól a mélyen árnyalt, fiataltól öregségig követett Jákobtól a felfénylő Józsefig és annak fiaiig.
Egyetlen szó sem felesleges, egyetlen leírás sem öncélú, és olyan összefüggésekbe helyezte a történetet, hogy egyrészt azt hiszem, ez a színtiszta valóság, amit leír, másrészt a magam kicsiny világára is reflektálok oldalról oldalra. Meg kell küzdeni a mondatokkal, de tömény gyönyörűséget okoz megfejteni a szövevényes szövegben kibontott mondanivalót, a mindenkiben rejtező történeteket.
Nem tudok már semmi értelmeset írni, inkább abbahagyom.
Számomra a világ három legjobb könyvébe instant belekerült.
